A teljes poreltávolító rendszer négy részből áll: porelszívó, szellőzőcsatorna, porgyűjtő és ventilátor. A szellőzőcsatornák (a továbbiakban: csatornák) a porral terhelt légáram továbbítására szolgáló csatornák, amelyek a porszívókat, porgyűjtőket és ventilátorokat egy egésszé kötik össze. Az, hogy a csővezeték kialakítása ésszerű-e vagy sem, közvetlenül befolyásolja a teljes poreltávolító rendszer hatását. Ezért a csővezeték tervezésének különböző kérdéseit teljes mértékben figyelembe kell venni annak érdekében, hogy ésszerűbb és hatékonyabb megoldást kapjunk.
1. Csővezeték alkatrészek
1.1 Könyök
A könyök a csővezetéket összekötő közös alkatrész, ellenállása a d könyökátmérővel, az R görbületi sugárral és a könyök szakaszainak számával függ össze. Minél nagyobb az R görbületi sugár, annál kisebb az ellenállás. Ha azonban R nagyobb, mint 2-2,5 d, a könyök ellenállása már nem csökken jelentősen, és a foglalt hely túl nagy, ami megnehezíti a rendszer csővezetékeinek, alkatrészeinek és berendezéseinek elrendezését. Ezért gyakorlati szempontból az R általában 1-2 napot vesz igénybe, a 90°-os könyököket általában 4-6 részre osztják.
1.2 Három link
A központosított levegőhálózat poreltávolító rendszerében gyakran alkalmazzák a három láncszem konvergáló légáramlását. Ha a két ág légáramlási sebessége az összefolyó pólóban eltérő, akkor kilökődési hatás lép fel, és ezzel egyidejűleg energiacsere történik. Vagyis a nagy áramlási sebesség energiát veszít, a kis áramlási sebesség energiát nyer, de a teljes energia elveszik. A póló ellenállásának csökkentése érdekében kerülni kell a kilökődés jelenségét. Tervezéskor a legjobb, ha a két leágazó cső és a főcső légsebessége egyenlő, azaz V1=V2=V3, ekkor a két leágazócső és a főcső keresztmetszeti átmérőjének kapcsolata d12 d22=d32.
A póló ellenállása a légáramlás irányától függ. A két ág közötti szög általában 15°-30°, hogy egyenletes légáramlást biztosítson és csökkentse az ellenállásveszteséget. A T-csatlakozás nem használható a T-csatlakozáshoz, mert a T-csatlakozás ellenállása 4-5-ször nagyobb, mint az ésszerű csatlakozási mód.
Ezenkívül próbálja meg elkerülni a négyirányú használatát, mert a légáramlás a négyirányú interferencia nagy, ami komolyan befolyásolja a szívóhatást és csökkenti a rendszer hatékonyságát.
1.3 Tágító cső
Ha a gáz a csővezetékben áramlik, ha a csővezeték keresztmetszete hirtelen kicsiről nagyra változik, akkor a gázáram is hirtelen kitágul, ami nagy ütközési nyomásveszteséget okoz. Az ellenállásveszteség csökkentése érdekében általában sima átmenetű divergens csövet használnak. A divergens cső ellenállását az okozza, hogy a keresztmetszet megnövelésekor a légáramlás tehetetlensége következtében örvényzóna képződik. Minél nagyobb az а divergenciaszög, annál nagyobb az örvény területe és annál nagyobb az energiaveszteség. Ha a meghaladja a 45°-ot, a nyomásveszteség megegyezik az ütközési veszteséggel. Az elágazó cső ellenállásának csökkentése érdekében az a divergáló szöget minimálisra kell csökkenteni, de minél kisebb a, annál nagyobb a széttartó cső hossza. Általában az a divergens szög előnyösen 30°.
1.4 A cső és a ventilátor interfésze és kimenete
Amikor a ventilátor jár, vibráció lép fel. A rezgés csővezetékre gyakorolt hatásának csökkentése érdekében a legjobb tömlőt (például vászontömlőt) használni, ahol a csővezeték és a ventilátor össze van kötve. Általában egyenes csövet használnak a ventilátor kimeneténél. Ha a beépítési helyzet korlátozottsága miatt a könyököt a ventilátor kimeneténél kell felszerelni, a könyök forgásirányának összhangban kell lennie a ventilátor járókerék forgásirányával.
A cső kilépő levegőárama a légkörbe kerül. Amikor a légáram kiürül a csőtorkolatból, a légáramlás minden energiája elvész, mielőtt kiürülne. A dinamikus nyomásveszteség csökkentése érdekében a kimeneten a kimenet kis divergens szögű széttartó csővé alakítható. A legjobb, ha nem szerelünk fel páraelszívót vagy más tárgyakat a kimenetre, és ezzel egyidejűleg minimalizáljuk a kipufogónyílás légáramlási sebességét.
